Egy alkalommal Bill Clinton elnök gratulált neki, noha esélye sem volt arra, hogy megízlelje a magyar séf főztjét, hiszen a fogadásokon szigorú biztonsági előírások szabják meg, miből ehet az elnöki pár. A protokollfőnök felajánlotta, készüljön közös fotó, de Segal Viktor ezt finoman elhárította. Minek a közös fotó, ha soha nem beszélgettek egymással, ha nincs köztük valódi kapcsolat? Olyan írókkal viszont örül a közös fotónak, mint például Szabó T. Anna és Dragomán György, mert amellett, hogy nagyra tartja őket, személyes, baráti kapcsolatban is állnak. És mindannyian szeretik a jazzt. 
Segal Viktor két bőrönddel indult el itthonról 1989-ben. Tíz évig úgy dolgozott külföldön, hogy soha nem kérdezte, mennyi lesz a fizetése. Fejlődni akart: mindig oda ment, ahol tanulhatott. Aztán mindenütt addig maradt, amíg izgatta az, amit csinál. Azt vallja, jó volt elegáns és rangos helyeken akár százhúsz fő munkáját összefogni, de mostanában ennek a szöges ellentétére vágyik: közvetlen, őszinte találkozásokra - olyan étteremre, ahol ő maga teheti vendége elé a számára készített ételt.

 A műsor teljes hanganyaga hamarosan ékezik!